A távolság az egyetlen, ami igaz és ami felszabadít.

A dolgoktól, az érzésektől való távolság az, ami megszünteti az egot, és vele együtt a szenvedést is.

Az egot ugyanis az azonosulás hozza létre, ahhoz pedig teljesen közel kell menni. Amikor az ember egyet hátrébb lép, akkor az egoból, a cselekvőből, nem-ego, megfigyelő lesz.  Aki nem avatkozik bele a dolgok folyásába, nem ítélkezik, bölcsen pihen.

Ha a dolgokhoz közelmegyünk, az elme elveszik a részletekben és bevonódik. Azonosul a történésekkel, érzésekkel és létrejön az ego. Az én életem, én gondolataim, az én érzéseim.

Távolabbról nézve minden csupán az, ami. Minden maga az élet.

A távolság automatikusan békét szül. A közellét pedig szenvedést.